Síküveg védte a T-Ford vezetőjét és utasát a portól, széltől, esőtől, hótól, ám gépkocsik gyorsulásával, a technológia és a járműipar, valamint beszállítóinak fejlődésével, na meg az igények változásával már az 1950-es évektől hódított a panoráma szélvédő, elől és hátul is. Ez egyébként nemcsak divat és esztétikai igény, de komoly biztonságtechnikai kérdés is volt, mert a jó kilátás csökkentette a baleseti kockázatot.

Remek karosszériák születtek, különösen az Egyesült Államok gyártói ontották a panorámás modelleket: a hatvanas évek Chevrolet Impaláit csak irigyelhetjük. A kecses megoldásnak, vagyis a jó kilátást biztosító vékony oszlopok és hajlított üvegek előnyeit még néhány kelet-európai modell vezetői is élvezhette, ilyen volt a Moszkvics 408-as, igaz, ez olasz Pininfarina stúdió munkája, de már az is eredménynek számított, ha sorozatgyártásba is került.

Chevrolet Impala                                                                                             Forrás: GM

Egyre kisebb panoráma

Az erősödő biztonsági elvárások miatt teljesen átalakult az autók formája, mert a törésteszteken nem feleltek meg a nagy üvegfelületű és vékony tartóoszlopú modellek. A szigorítások hatására egyre nőttek a holtterek. Eltűntek a panoráma üvegek, amiket nem a formatervezők száműztek. Az autógyártás mindig is a költség, a formaterv és biztonság kompromisszumáról szólt, most az utóbbi dominált. A műszaki szakemberek szerint az ütközéskor és boruláskor megfelelő védelmet nyújtó karosszéria, pontosabban utascella megépítéséhez vastag és széles tartóoszlopok kellenek. Némileg javít az autók megjelenésén, hogy a ragasztott szélvédők takarják a fémoszlopokat is, ám mindez csak szebbé, de nem átláthatóvá teszi a karosszériát…

Aranyos, de rontja a kilátást a bólogató kutya                                           Fotó: Boros Jenő

Bólogató kutyák és társaik

Rontja a helyzetet és persze a kilátást az is, hogy a csekély megmaradt átlátszó felületet is teleragasztjuk matricákkal, van aki egész kollekciót hagy évekig a szélvédőn. Vélhetően külföldi útjaival akar dicsekedni. Nem kevésbé zavaróak a belső visszapillantó tükörre aggatott lifegők, például a cd-lemez, melynek csillogása a közhiedelemmel ellentéten legkevésbé sem téveszti meg a sebességmérő traffipaxot.

Vagyis hiába múlt el a bólogató kutyákmeg a kalaptartóra tett táskarádiók és műanyag redőnyök korszaka, továbbra is dúlnak a kilátásrontó divatok. Van, aki sötétítő fóliával rontja a kilátást: a szabályok 25-30 százalékos fényvisszatartást engedélyeznek, ám ez is fölösleges, mert az alapáron szállított gyári védőfóliák megfelelő mértékben visszatartják az ultraibolya sugárzást, miközben nem rontják a kilátást.

Napjaink modelljei kétségtelenül egyre biztonságosabbak és egyre jobban teljesítenek a törésteszteken, ami dicséretes, ám a vezető kilátása egyre szűkül, amin nem segítenek az egyre népszerűbb tetőablakok, amik szellősebbé teszik az utasteret, ám ezt inkább csak a hátul ülők élvezhetik. Egy átlagautóban csak az oldalablakok tömege eléri a harinc kilogrammot.

Mercedes C208                                                                                   Forrás: Daimler AG

Buborékmegoldások

Az új autók meg sem közelítik az ötven évvel ezelőtti modellek panoráma kilátásától: a német TÜV és ADAC felmérése szerint a vizsgált modellek többsége 3-asnál rosszabb értékével már az 1973-as autóknál mért 0,9 értéktől is messze elmaradnak, miközben a nullás index lenne az ideális. Bármennyire is furcsa, ilyet kreált próbaképpen a Mercedes, ám a buboréktetős sportkocsi nem került sorozatgyártása. Félig hasonló megoldást alkalmaztak egykor az amerikai elnöki autónál, melyet Bubble Top Lincolnnak becéztek.

Hogyan tesztelik a kilátást?

A vizsgálatnál a vezetőülésben elhelyezett lézeres kamerával készített 360 fokos körpanoráma felvételeket elemezték és ezek alapján osztályoztak. A hasznos látóteret jelző kördiagramok alapján a bal-első ülésből a legközelebbi oszlop 4-5 fokot, a jobboldali 5-6 fokot takar, vagyis ennyivel nő a holttér, ami nem csak zebrán történő kis ívű bekanyarodáskor, de hegyi szerpentineken is növeli a kockázatot.

Ford Futura, 1962                                                                                                Forrás: Ford

Vastag C-oszloppal indult

Nem csak a panoráma üveg eltűnése, de az autók sportos megjelenése, vagyis a karosszérián végigfutó és emelkedő övvonal is csökkenti az átlátható üveg felületet, tehát a szekunder biztonság, a megerősített utastér jegyében romlik a primer biztonság. Ez egyébként már a hetvenes években megindult, amikor az Italdesign és Giorgetto Giugiaro által tervezett I-es Golf széles C-oszlopa dinamizmust sugallt, ám komolyan nehezített a vezető dolgát tolatáskor. A VW stílusát azóta is többen utánozták.

A Volvo egyik próbálkozása, az SSC tanulmányautó                                 Fotó: Boros Jenő

Virtuális és valódi trükkök az átláthatatlan oszlopokra

Voltak és vannak próbálkozások a kilátás javítására: a Volvo SSC jelzésű kísérleti modelljén átlátszó A-oszloppal próbálkoztak, a tanulmánymodell egyetlen példánya jelenleg a márka göteborgi múzeumában parkol.

A Jaguar fejlesztése 360 fokos kilátást biztosító digitális rendszer, mely a kocsi külsején elhelyezett kamerák élő képét vetíti a tetőoszlopokra épített képernyőkre, melyek a vezető fejének elfordítására aktiválódnak, így mindig a megfelelő oldalon válnak „átlátszóvá” a tetőoszlopok.

A Land Rover is kamerák segítségével próbálja megoldani a problémát és a vakteret monitorra vetítve közvetíti a vezetőnek, ám nemcsak az oszlopokat, de a motorháztetőt is „átláthatóvá” teszi, ami különösen igazi terepjárásnál jelent nagy segítséget, hiszen bakháton is az autó elé és alá lát a rendszer, mely megmutatja az első kerekek aktuális pozícióját is.

Kedvezett a panoráma üveg eltűnése a páncélozott autókat és golyóálló üvegeket gyártó cégeknek, hiszen a kevésbé ívelt felületek megkönnyítik a többrétegű védelem kialakítását.

Golyóálló szélvédő tűzpórba után                                                                Fotó: Boros Jenő

Bokrok takarásában

A kereszteződésekben szabálytalanul parkoló járművek mellett olykor bokrok zavarják a biztonságos kihajtást, ahogy a vasúti átjárókban lévő építmények, melyeket az előírások ellenére sem bontottak le több helyen. Ráadásul egyre figyelmetlenebbek vagyunk, mert mobilozunk vagy majszolunk, de a közlekedés szervezői és az autók sem igazán kilátás-barátok.

Ahányszor csak szóba kerül a panoráma szélvédő és a keskenyebb oszlop iránti vágy, a formatervezők mindig azzal védekeznek, hogy fő a biztonság, és valóban. Szóval jó ideig együtt kell élnünk az autók széles oszlopaival, ám attól is romlik a kilátás, ha a meglévő átlátszó felületek koszosak, szóval legalább azt tisztítsuk folyamatosan.

Pontiac Bonneville tanulmány                                                                                 Forrás: GM

Átlátszó krónika

A világosság után vágy szülte négyezer éve az átlátható üveget, mely egykorú a kerékkel. Az első automobilon még fülvédős sapka és szemüveg védte a sofőrt, ami elég volt 10-15 km/óránál, de a sebesség növekedésével más megoldást kellett találni. A XX. század elején megjelent a síküveg, mely szilánkosan tört és még kisebb ütközéskor is súlyos sebeket vágott, olykor halálos sérüléseket okozott.

1914-ben jelent meg a közlekedési eszközökhöz, vagyis buszokhoz, vonatokhoz és persze személyautókhoz fejlesztetett és töréskor sem széthulló biztonsági üveg, majd a szilánkmentes és többrétegű szélvédő.

1948-ban panoráma szélvédőkkel gyártotta Buick, Cadillac és Chevrolet márkájú autóit a General Motors.

Napjainkban az új többrétegű ragasztott üvegek már jobban védenek a hősugárzás, a zaj és betörés ellen is.

Corvette Indy koncepció 1986-ból                                                                      Forrás: GM