A többség a természetet csúfítja és a környezetet rontja                            A szerző felvételei

Illegális többség

Lukács Pál naprakészen tud mindent a hazai roncshelyzetről, ami nem éppen rózsás: az évente forgalomból kivont 60-80 ezer autóból csak 20 ezer kerül legális bontókba. Az elmúlt öt évben hozzávetőlegesen 300 ezer a bontási-átvételi igazolás nélküli átmeneti kivonások száma...

Az sem túl biztató, hogy már 13 év feletti a magyarországi személyautópark átlagkora, ráadásul egyre több a fusiban javított és műbizonylattal (CE-jelöléssel) nem rendelkező alkatrészt felhasználó gépkocsi, ami balesetveszélyt jelent. A legális bontókban a minősített és műbizonylattal rendelkező alkatrészekhez egy év garancia jár. Az sem egészséges, hogy az új autók piaca messze elmarad a fiatalításhoz szükséges 151-200 ezertől, miközben egyre nő és idén már a 150 ezret is elérheti a használtak importja.

Schwalbétől a Vitaárig

Munkásszármazású ceglédi szülei nem csak taníttatták, de közlekedési eszközzel is segítették. 1985-től három éven át Simson Schawalbe segédmotort használt, akkoriban még hat forint volt a benzin literje, aztán 17 évesen igazi motorkerékpárral, az ugyancsak NDK-s 125-ös ETZ-vel hajthatott. 1991-es párválasztása után már kevés volt a kétkerekű: élete első autóját 25 évesen vette, a Ford Fiesta motorja 13 éves, karosszériája 17 éves volt. A kisautót jellemzi, hogy 1996-ban Wolfsburgba is elvitte egy szakmai konferenciára, pedig az út vége felé már csak három hengere működött, de aztán a 15 márkás gyertyakábel pótlása után megint száguldott.

Aztán jött egy Ford Orion, melyet 1,8-as szívódízel hajtott, 1994-től a 2,3tD Avensis (470 ezer km) 1999-től 1,4-es benzines Toyota Corolla Sedan, 2002-től kombi, öt évvel később Avensis dízel, majd 2014-től Fiat Freemont, utána Suzuki S-Cross, majd 2015-től Vitara következett, ebben is van már 92 ezer kilométer, ami nagyjából Lukács Pál éves átlaga.

Nem véletlenül, hiszen ingajáratban közlekedik Diósd, Fehérvárcsurgó, Kecskemét, Budapest, Győr és Miskolc között, az alkalmi rendezvények hazai és külföldi helyszíneiről már nem is beszélve.

Nemzetközi szaktekintély a környezetvédelem és az oktatás területén is. Nem véletlenül hívják sokfelé előadni, keresik meg újságírók interjúkért.

Gyakorlat-orientált képzés

Sokat tett a duális képzés magyarországi feltámasztásáért a témakör hazai „pápája” Palkovics László Professzor mellett, melyet itthon többnyire a 70-es évek német mintájától számítanak, pedig működött az már jóval korábban is, igaz, nem ezen a néven. Mindig is fontos volt a gyakorlatias oktatás, aminek évszázados hagyománya van Magyarországon, a Ganzban például már 1890-től 1945-ig volt gyakorlat-orientált képzés. Volt ösztöndíj, de a kezdők sem úszhatták meg az udvarseprést sem, így kezdődött a kollektívában a munkára és tanulásra szoktatás, mert már akkor is felismerték az ipari gyakorlat fontosságát. Lukács szerint nem adminisztratív eszközökkel kell gúzsba kötni az egyetemeket, hanem meg kell tanítani azokat a vállalkozásra, aminek fontos része a duális képzés és az együttműködés a járműiparral, ám továbbra sem megfelelő és versenyképes az oktatók javadalmazása.

Névjegy

Dr. Lukács Pál 1971-ben született Cegléden. Gépészmérnöki diplomáját 1994-ben szerezte a BME Közlekedésmérnöki Karán. 2003-ban védte PhD disszertációját a BME Gépjárművek Tanszékén. 1998-1999-ben a Közlekedéstudományi Intézet tudományos munkatársa, 1999-2005-ig a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. Budapesti K+F Intézetének termékfejlesztési csoportvezetője, majd 2005-2007-ben a kecskeméti központú Ramsys Zrt. kommunikációs igazgatója. Eközben 2003-2005 között a Magyar Gépjárműipari Szövetség ügyvezető igazgatói tisztjét is betöltötte, 2000-től vezette a szervezet újrahasznosítási munkabizottságát.

2007-től tölti be Magyarország legnagyobb hulladékkezelő vállalkozása, az ALCUFER-csoport fejlesztési– és kommunikációs igazgatói posztját, illetve irányítja a roncsautók kezelését koordináló CAR-REC Gépjárműroncs-kezelő Nonprofit Kft. munkáját.

2005-től 2009. októberig a BME Gépjárművek Tanszékének adjunktusa volt. Főiskolai tanárként feladata a Kecskeméti Főiskola GAMF Karának Anyagtudományi Tanszékén az autóipari ügyek gondozása, illetve 2011. július 1-jétől kezdve megbízott ügyvezetőként a Járműipari Tudásközpont (JIT) tevékenységének irányítása, jelenleg a Pallasz Athéne Egyetem Járműtechnológia Tanszékének tanszékvezető főiskola tanára, 2013-tól a Miskolci Egyetem címzetes egyetemi docense, ennek keretében igény esetén kurzusokat tart szakos hallgatóknak a fenntartható gépjárműgyártás, járművekkel összefüggő környezetvédelmi kérdésekben.

És egy kis személyes...

Lukács Pál: Zenében „mindenevő” vagyok, viszont kétségtelenül nosztalgiával tekintek vissza a 80-as, 90-es évek popzenéjére. Rendszeresen hallgatom a Klasszik Rádiót, mivel a komolyzene - főleg a hosszú autóutak alatt - rendkívül jól kikapcsolja az embert, itt elsősorban Liszt és Chopin zongoradarabjai „fognak meg".

A hobbi - amely sokszor egybeesik a szabadidővel is - a sport, ezen belül is főként a labdarúgás. Imádom a focit, főként a rangosabb meccsekre igyekszünk a nagyobbik fiammal eljutni. A legutóbbi ilyen a Bayern München-Atletico Madrid BL elődöntő volt idén májusban, amelyről visszafelé jövet azért megszerveztettünk magunknak egy családi látogatást Dingolfingben, a BMW-gyárba :-)

Itthon eljárunk válogatott meccsekre, az Alcufer-csapat (Gyirmót FC) mérkőzéseire, néha a Fradi pályára is, én pedig - amikor arra van idő/lehetőség - szívesen beállok kispályás, műfüves meccsekre magam is játszani.

A Családdal sokat kirándulunk, elsősorban a környező országok hegyes-völgyes részeire, itt idén Ausztria magashegyi részei - Dachstein, Schladming, Hallstatt - és Horvátországban a Plitvicei-tavak voltak terítéken.