Bár furcsa hasonlatnak tűnik elsőre, de az autók valahol olyanok, mint a banánok. A használt autókkal kezdve, ahogy telik az idő, úgy csökken az értékük. Néhány hét alatt nem változik az értékük, de pár hónap alatt változhat a helyzet. Új naptári évbe lépve régebbinek tűnik az autó (valahol az is), újabb, hasonló autók érkeznek a piacra, így egyre nehezebb lesz rajta túladni.

Mindeközben az autót rendszeresen mosni kell, idővel leereszthetnek a gumik, az akkumulátor is lemerül és egy hosszabb egy helyben álló időszak után nagyobb esély van rá, hogy a későbbi későbbi vásárló is megtapasztalja a sok állás okozta problémákat.

Ezek a nyilvánvaló, még ha nem is feltétlenül kézzel fogható költségek. Egyszerű ökölszabályként tegyük fel, hogy egy autón 500.000 forint hasznot könyvelhet el egy kereskedő. Ha 50 autót tud tárolni a telephelyén, vagy annyit tud finanszírozni, és egy autó átlagosan 4 hónapot áll a telephelyen, évente 150 autót fog eladni és így 75 millió forint forgalmat generál a kereskedés. Ha a telephelyen álló banánokra rothadó banánokként tekint és úgy dönt, elfogadja, hogy csak 350.000 forintot keres egy autón, de átlagosan két hónap alatt túlad az olcsóbban kínált autókon, 300-at tud eladni és 105 millió forint a forgalom.

Mindeközben kétszer annyi vásárlót szolgált ki, akik jó esetben aftersales ügyfelekké válnak, több jó felvásárlást tudott tenni a beszámított autóknak köszönhetően és sokkal többen megismerik a nevét, ami jó esetben egy pozitív dolog, bár Magyarországon elsősorban a rossz hírű kereskedők lesznek ismertek. A lényeg, hogy a cél nem a darabonkénti profit, hanem az éves profit növelése.

Az új autóknál kissé más a helyzet. Egy új autó új autó marad, ha sikerül egy vásárlót találni, aki az első hivatalos tulajdonosa lesz. Idővel azonban a nyomás egyre nő, hogy az autó forgalomba legyen helyezve, a kedvezmények pedig egyre nőnek. Az új autó kereskedőknek olykor vannak megállapodásaik arra, hogy hány autót tarthatnak egyszerre raktáron, így amíg egy nehezen eladható autót tartogatnak, nem tudnak helyette rendelni egy jobb specifikációjú, könnyebben értékesíthető autót.

A rossz specifikáció általában azt jelenti, hogy az autóban van valami, drága opció, ami kevés ügyfélnek éri meg az árát, mint egy napfénytető vagy a legjobb infotainment rendszer. Hogy a régi raktári autón túladjanak, a kereskedő ezeket a “felesleges” extrákat odaadja, mint kedvezmény. A gyártó belső rendszerei ezután azt mutatják, hogy az autót sikerült eladni a rettegett 180 nap előtt, vagyis van igény az adott specifikációra, de a rendszer nem tudja, hogy autót ilyen áron kellett eladni. Ezek az esetek csak ritka esetben annyira kirívóak, hogy a kereskedők egyöntetűen jelezzék az adott specifikáció feleslegességét.

Ezért olyan helyzetben vagyunk, hogy iparágként - akár új, akár használt autókban legyünk érdekeltek - végül pontatlan információk alapján döntünk. A használtautó üzletágban elérhetünk olyan egységenkénti nyereséget, amely magasabb, mint az a szint, amely a a legmagasabb össznyereséget produkálja, az új autóknál pedig azt feltételezhetjük, hogy olyan autók iránt van igény, amelyek valójában nem felelnek meg az ügyfelek igényeinek. Ha látnánk, hogy az autók a szemünk előtt rothadnak - akárcsak a piacon lévő gyümölcsös bódé tulajdonosa -, akkor jobb döntéseket hozhatnánk.



További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!