design
Szerző: Horváth Miklós
A budapesti születésű designer 2001-ben a MOME Ipari formatervező szakán, tanulmányainak záró momentumával hívta fel magára a figyelmet. A Fiat Stilo alapjaira tervezett egy 4 tagú modell családot, melynek célja az azonos retro dizájnelemek használata és a funkcionalitás ötvözete volt. A grafikai terveket tartalmazó prospektust Roberto Giolito-nak, a Fiat vezető formatervezőjének címezte, aki nem habozott egy 3 hónapos meghívással elismerni a fiatal fémszobrász tehetségét.
A szakdolgozattal kezdődött minden - A Fiat Stilo alapjaira épülő modell családot tartalmazó prospektus
2002 januárjától a munkavégzés helye Dávid számára a Fiat Advanced Design útmutatása szerint dolgozó Alfa Romeo torinói központjában volt. Itt az autózás távoli jövőjét érintő koncepciók kidolgozásában vett részt, valamint az autonóm autók működésére vonatkozó problémákra kerestek megoldást a tervezettnél hosszabb ideig, összesen 6 hónapig. A hosszú távú állományba vételnek csakis az akkori létszámstop vetett gátat, aminek hátterében a Fiat-csoport General Motors-tól történt válása állt.
Fotók: Obendorfer Dávid
Az akkori formatervezési kulisszatitkokra vonatkozó kérdésünkre Dávid elmondta, hogy tanúja volt egy nagyon nehéz döntési folyamatnak, ahol a 159-es és a 8C Competizione egymással szemben álló formanyelve ügyében – számára ismeretlen erővonalak mentén – született döntés a 159-es javára. A később megjelent modellek (MiTo, Giulietta, 4C) viszont mégis a 8C Competizione tanulmány jegyeit örökölték, annak sokkal inkább jövőbe mutató összbenyomása miatt, ugyanakkor a 159 is egy gyönyörű autó.
Kiss Stool bárszék tervek...
Autóktól kissé eltávolodva, de továbbra is ipari formatervezőként folytatódott karrierje, ugyanis a Cattelan Italia stúdió tulajdonosa látott fantáziát a 2004-es a milánói bútorexpón bemutatott rajzaiban. A világszerte ismert cégnél Dávid feladata ülőbútorok tervezése volt, aminek köszönhetően a sorozatgyártásra került munkáival 96 ország 4000 bemutatótermében öregbítette akkori cége és persze saját hírnevét. Később a Continuum Advanced Systems milánói irodájában végzett többnyire formatervezői kreativitást igénylő problémamegoldó munkát, de ezzel a munkahellyel véget ért a járművektől elszakadás időszaka. Az autóipari beszállítóként ismert bergamói székhelyű TOORA SpA következett. A fő profil alumínium ötvözetből készült alkatrészek tervezése és gyártása volt olyan patinás márkák megrendelése alapján, mint például a Mercedes-Benz, a Lamborghini és a General Motors. Életének bútorok tervezésével töltött időszaka azért is kellemes emlék Dávid számára, mert a számtalan helyre elküldött terveiből soha nem gyártottak le semmit a tudta nélkül. „Ha valakinek tetszett a munkám, azonnal leszerződött velem és ezzel a korrekt hozzáállással többek között a hagyományt és az alkotói munka magas fokú tiszteletét is volt szerencsém megtapasztalni a saját bőrömön – mondta előadásában Dávid. – Valószínű ez is nagyban hozzájárul az olasz formatervek sikeréhez.”
Renault 4 Revival tanulmány ceruzás rajzai
A jelenlegi – RIVA és San Lorenzo yachtokat tervező Officina Italiana-beli – stúdiómunkához baráti ajánlás révén jutott. Az autóiparra jellemző standardizált és nem igazán letisztult termékek helyett kimondottan örömére szolgál, hogy a 8 fős csapattal a klasszikus formavilágot keltik életre és a hajó méreteiből adódóan sokkal több lehetőség van az általa szeretett retro dízájn elemek használatára:
„A Riva új modelljeinél a diplomamunkámra jellemző retro dizájnt szerették volna viszontlátni. Éppen ezért vállaltam szívesen a kihívást, mert itt tényleg a tiszta olasz eleganciát kell megvalósítani, ráadásul nem egy bútor, autó vagy ház keretein belül, hanem egy 300.000 eurós jacht formájában. Kihívásokkal teli a tervezési és a belsőépítészeti folyamat: a hajótestben például igyekszünk teljesen elkerülni a kontrasztokat – nem használunk fekete színeket, nem tobzódunk a formákban. És közben izgatottan figyeljük az értékesítő csapat munkáját, mert csak akkor fejezhetjük be a hajót, ha annak félkész állapotában már vevő is van a láthatáron. A munka minden fázisa kihívás nemcsak az egyedi igények teljesítése miatt, hanem a finanszírozás és az üzleti biztonság miatt is.”
Fiat 127 remake
Az előadás céljaként annak a kérdésnek a megválaszolását tűzte ki a fiatal formatervező, hogy az olasz dizájnban tényleg létezik-e egy olyan összetevő, ami semmi másban nem fellelhető, vagy az egész csak egy illúzió, egy felfújt lufi? Válasza – annak ellenére, hogy tettei és szavai egyértelműen hirdetik, hogy ő maga is a retro és az olasz dizájn szerelmese – hiteles és meggyőző volt. Obendorfer Dávid szerint a plusz formula a tervezői intuíció. Ez az, ami hozzáad egy olasz termék értékéhez és praktikumához, bármiről is legyen szó. De mi a helyzet azzal, hogy „szép az, ami érdek nélkül tetszik”, vagy „ízlések és pofonok különbözőek”? Tehát ami nekem szép, az lehet másnak csúnya?! Gondoljunk csak Pio Manzonira, Pininfarinára, Bertonéra, Giorgetto Giugiaróra, Walter da Silvára, vagy Giovanni Michelottira. A felsorolt személyek a járműipar legmeghatározóbb alakjai, de a felsorolás nem teljes és a szélesebb körben ismert háztartási kisgépek, bútorok, vagy kül- és beltéri burkolatok és divatcikkek formatervezői is ebből az alomból valók. Tehát, igenis adott a Teremtő valami különleges szépérzéket a csizmaformájú földrészen lakóknak, mondjon bárki bármit!
Dávid tanulmányterveinek sajátosságai, hogy egyik sem márka iránti elkötelezettségből született. A Renault 4 Revival esetében a márka és a Designboom magazin által közösen meghirdetett 2011-es pályázatra benyújtott munkáról van szó. Az eredmény önmagáért beszél, a modern és retro elemek ötvözete egyszerűen zseniális, nem beszélve az újkori sajátosságok, mint például a hibrid vagy elektromos rendszereket is befogadó platform kialakításról. „Megpróbáltam megtartani az arányokat, hiszen többek között ettől ilyen karakteres ez az autó. Ugyanakkor fontos volt átültetni ezt a karaktert a jelenbe, modernizálni kellett a formákat és természetesen figyelembe vettem a mai követelményeket is: a kényelmet, az utastér méreteit illetve a biztonsági elvárásokat”.
Idén márciusban pedig Pio Manzú, a Fiat 127 fiatalon elhunyt tervezőjének emlékére készített egy korszerűsített interpretációt. A remake a Fiat Punto és az Alfa Romeo MiTo alapjaira épül, belül pedig a nosztalgikus hangulat megőrzése mellett egy modern, racionális és minimalista elvet követ. Mindkét tanulmánnyal a retrodizájn általa felfogott definícióját kívánta kézzel foghatóvá tenni: „Azt vettem észre, hogy sok tévhit van az emberekben a retróval kapcsolatban. Sokan úgy tartják, hogy ezek a modellek, (pl. a Fiat 500-as) csak másolatai egy régi modellnek. Visszafordulás és nem az új ötletek irányába való mozdulás. Azt gondolom, hogy ezek a modellek nagyon mélyen gyökereznek a mai formatervezésben és szemléletmódban. Egyáltalán nem egy visszahúzódó, túlzottan nosztalgikus múltba fordulásról van szó. Sokkal inkább arról, hogy valaminek a varázslatos karakterét megpróbálják valamilyen szinten visszaadni egy modern csomagolásban”.
Szerinte másolásról a 2016-ra elkészülő Titanic esetében van szó, ahol a mentőcsónakok számát kivéve, minden részlet az eredetivel megegyező lesz. Tervezőként teljesen érdektelen munkának tartom ezt a projektet – mondta Dávid nem lekicsinylő hangnemben, hanem saját preferenciáját és a másolás meghatározását kihangsúlyozva a példával.
A funkcionalitás és a forma kapcsolatáról is faggattuk Dávidot, azzal a ténymegállapítással felvezetve a kérdést, hogy rengeteg termék kerül úgy a fogyasztókhoz, hogy e két fontos elem egymás rovására lesz csak jelen a végtermékben. Válaszából megtudtuk, hogy nem csak Olaszországban, szinte mindenütt a világon megváltozott a tervezői gyakorlat. Manapság már nem egy ember gondolatvilága tükröződik vissza a végtermékben, hanem formatervező csapatok munkája, és számtalan marketing irányelv mentén határozzák meg a részleteket. Ezáltal fordulhat elő, hogy egy jó formaterv ellenére sikertelen az adott termék, vagy fordítva, hiszen a formatervhez minden esetben kapcsolódik egy tartalom, ami már nem a dizájnerek asztala. Egyébként erre a kérdésre a retro korszakban egyértelműen azt a választ kaptuk volna, hogy a tervező minden esetben megvalósíthatta saját elképzelését az adott koncepció határain belül, olyan mélységben is akár, hogy azzal feláldozhatta az adott termék funkcionalitását a formaterv oltárán. Ez az individualizmus és alkotói szabadság már nincs meg a mai formatervekben, de személy szerint Dávid mindent megtenne (és meg is tesz) ilyen helyzetekben az arany középút megtalálására.
A jelenleg Treviglio-ban élő formatervező koncepciós tervein jól látható a retro-dizájnhoz fűződő különleges vonzalma. Ebben a kategóriában a számára legelismertebb modellek a Mini, VW Bogár, Ford Mustang, Dodge és az 500-as Fiat. Talán nem meglepő, hogy voksát ez utóbbi mellett tette le, és bergamoi munkába járását és az olaszországi felfedező utakat is az ikon, a Fiat 500-as újkori darabjával teszi meg.
Szerkesztőségünk különös örömére szolgál Obendorfer Dávid karrierjének nyomon követése, hiszen rovatunkat honfitársaink világviszonylatban elismert eredményeinek gyüjteményeként kívánjuk folyamatosan bővíteni. Eddigi munkáját köszönjük - méltán lehetünk büszkék rá - és a továbbiakhoz pedig sok sikert kívánunk!