Miért mondod azt, hogy a ti munkátok ott kezdődik, ahol a médiahírnek vége van?

Te ugye a médiában dolgozol, így jól tudod, hogy egy közlekedési baleset olyan a médiában, mint egy valóságshow. Amíg van híréték, és van rá kattintás, addig futnak ezek a dolgok. Az internetes portálok ebből élnek, hogy amíg van kattintás, addig mindenből ez folyik, de utána elsikkad. Ott van példának a veronai buszbaleset, vagy a fehérvári buszbaleset, amiket azóta is előszeretettel előszednek a különböző portálok, amik általában két-három új mondatot írnak a történethez, és beillesztik a korábbi régi cikkeket. Amikor az újságíró összeszedte az adatokat, és elmegy a helyszínről, mi utána kezdünk el dolgozni. Utána van a halott szemle, azután megyünk el a kórházba, majd csináljuk a jegyzőkönyvet, az értesítéseket, az értékleltárt. Erről soha nem írnak. Én úgy gondolom, hogy egy baleseti anyagnál a helyszínen elvégzett munka csak a negyven százalék, mert a többi utána jön. A médiában persze másnap már újabb balesetről cikkeznek, és az előző feledésbe merül. De ez nekünk, bennünk itt marad hosszú-hosszú évekre. Egy komoly balesetnél a helyszínelő bekerül egy olyan belső körbe, ahol közelről látja a szűk család legmélyebb fájdalmait, hiszen előtte is sokszor kiborulnak a túlélők, és hozzátartozók. Nem ritka az olyan, hogy a helyszínelő kollégát a hozzátartozók akár 5-10-20 év múlva is megismerik az utcán.

Ezer éve ezt csinálod. Melyik a könnyebb? Helyszínelni egy balesetnél, vagy meggyőzni az átlagembert, hogy ne ő legyen a következő sérült egy balesetben?

Szerintem nem egy kategória a kettő, így nem is lehet összehasonlítani, mivel más a munkának a jellege. Olyan mintha egy cukrász vagy egy kőműves munkáját akarnád összemosni. Az egyik a kerítést vakolja, a másik meg a tortát. Szerintem a helyszínelésben van produktum, mert megcsinálsz egy baleseti jegyzőkönyvet, készítesz hozzá egy jó rajzot, amire lehet, hogy 3-4 év múlva a bíróságon pont szükséged is lesz. A balesetmegelőzés azért meleg pálya, mert nincs benne produktum. Nem tudom azt megállapítani, hogy az előadás hatására tizenketten nem vezettek ittasan, huszan bekötötték az övet, stb. Itt egy dolgot tudunk mérni, hogy hány előadás ment le, és azon hányan voltak. Teljesen más a kettő.

Évente több száz előadást tartasz. Változott-e ezáltal a közlekedési kultúra? Azt mondod, hogy produktum, amikor elkészülsz egy közlekedési baleset helyszínelés anyagával. Tudod azt értékelni év végén, hogy a te előadásaidnak köszönhetően kevesebb lett a baleset, vagy ezt nem lehet mérni?

Ebbe így nem mennék bele, mert az nagy bátorság lenne, ha ilyen kijelentéseket tennék. Ami viszont gondolom, hogy változik, az a sok visszajelzés, hiszen már hét éve mennek az előadások, és vissza-vissza találok emberekhez, akik már voltak előadáson, és még el akarnak jönni egy következőre is. És sok olyan dolog van, amire emlékeztetem őket, így ők mondják nekem, hogy azóta kötik az övet indulás előtt, nem kapkodják a kormányt, ha lekapnak az útpadkára, inkább az optikai jelzőoszlop törjön. Tehát igény van rá, megérinti az embereket. Persze továbbra is megvan sajnos a másik oldal is, hogy oda nem ér el, ahová kellene, mert akiknek igazán szüksége lenne rá, ők nem jönnek el az előadásokra, mert a rendőr nekem ne magyarázza meg. De ezért próbálom én ezt másként megközelíteni, és nem szeretnék semmilyen ellenérzést kiváltani a résztvevőkből. Volt egy nagy kamionos előadásom ahol elmondtam a résztvevőknek, hogy én nem észt osztani jöttem, úgy fogok beszélni veletek, mint egy kétgyerekes apuka.  Mivel lennék én különb tőled, vagy mástól? Nekem ugyan olyan magánéleti problémáim vannak, mint neked, vagy másnak, annyi, hogy én ezek következményeit testközelből látom akár nap, mint nap az utakon. Vannak akik másként közlekednek, az előadások után jobban odafigyelnek, de ez egy nagyon hosszú folyamat lesz, és nem akarom azt mondani, hogy a végére minden megváltozik majd. De most is azt vallom, hogy ha nem csinálunk semmit, akkor nem lesz változás, tenni kell azért, hogy változzanak a dolgok.

Szerinted mi lehet az agresszió hátterében, ami miatt ennyi baleset történik? (sebességtúllépés, előzés tiltó tábla alatt stb.)

Azt mondják, hogy az adott állam közlekedés kultúráját az emberek mindennapi viselkedése határozza meg. Fel van gyorsulva minden. Sokkal-sokkal több jármű van az úton, illetve nálunk az emberek nem nőttek fel a nagymértékű technikai fejlődéshez, felbátorodnak az erős, nagy autóban, az empátia pedig nagyon hiányzik az utakról. Túlvállalnak sok mindent, és nem érdekli őket a többi közlekedő. Ugye mi Zsigulival és Suzukival járunk, mert a családi flottában ilyen járművek vannak. Így első kézből mondhatom, hogy Suzuki és Lada mögött senki nem akar menni 90 km/h-val, inkább előznek, és mennek előttem 93 km/h-val.

Hamarosan folytatjuk a beszélgetést, addig pedig kövessenek minket Facebook oldalunkon.