Kép és szöveg: Horváth Miklós

Próbáltam felkészülni a cégvezetővel megbeszélt találkozó előtt, de semmiféle személyes hangvételű interjút nem találtam Gombos Gyulával, aminek köszönhetően elmondhattam volna, hogy némi háttérinfóval a fejemben és egy előre megalkotott koncepcióval jelenhetek meg másnap a Szentendrei úti szalonban. A kutatómunka csak azt erősítette meg bennem, amit egyébként is tudtam, hogy Gombos úr cége több sporttevékenység szponzoraként is ismert, legyen szó egyéni vagy csapatjátékról, vízi vagy éppen motorsportról. És mivel az ember előbb gyerek, majd aztán üzletember, így nem lehet kérdés, mikor szereti vagy utálja meg valaki a sportot egy életre. Gombos Gyula nemcsak a sport szeretetét kapta nagybányai édesapjától és kolozsvári édesanyjától, hanem azt a bizonyos erdélyi jámborságot is, melyben a tisztesség jár mindenek előtt.

Gombos Gyula - a Gombos Kft. ügyvezetője. Képre kattintva galéria nyílik

Idősebb Gombos Gyula (az édesapa) fazekas végzettségű volt és hajdanán versenyszerűen bokszolt, később – miután Magyarországon élt családjával – már a focinak élt. A kezdeti időszakban a Teleki téren, mint tűzkőárus dolgozott, később azonban egy Csillaghegyi építőanyag telep vezetőjeként ment nyugdíjba, köszönhetően a mindig is meglévő kereskedői talentumának. A fent leírtak után úgy gondolom egyértelmű, honnan is származhat interjúalanyom sport iránti elkötelezettsége és kereskedői vénája. Gombos úr egyébként a gyerekkori emlékei közül csak azt emelte ki, hogy ha almát akartak enni, akkor a nővérére és a család többi tagjára való tekintettel egy felnégyelt alma ráeső részét kapta mindenki, majd ha többet szerettek volna, akkor ismét felnégyeltek egyet és újfent megosztották a darabokat egymás közt. A család és a közösség fontosságát ilyen és ehhez hasonló elvek mentén tanulták meg, de talán a jelenlegi üzletpolitikára és általános hitvallásra is hatással vannak az említett 50-es évekbeli tapasztalatok.

És ez még csak töredéke a teljes gyűjteménynek...

A folytatásban, azaz 1962 után ipari szakmunkásképző (autószerelő) tanulmányok következtek, majd 27 hónap katonaság, ahol Gombos úr kifogta a második világháború utáni egyetlen határon túli katonai intervenciót a Magyar Néphadsereggel, a 68-as Prágai tavasz néven ismert „testvéri segítségnyújtást”. Ezt követően, 1970-ben a Kerepesi úton működő Skoda szervizben kapott munkát, így nyílt lehetősége gyakorlatot szerezni az autószerelésben, majd a munkafelvevő pult mögött az ügyfélkezelésben. Mivel munka mellett érettségit, majd egyetemi diplomát szerzett, végzettségének és szakértelmének megfelelő beosztásokat bíztak rá a szervizben. „Idővel lakatos- és fényezőműhely vezető lettem, majd igazságügyi kárszakértő, végül pedig kereskedelmi vezető. 1992 februárjában a Skoda márka mellé az Opelt is felvettük, az akkori Porsche Hungária vezetőjének, Szórád Józsefnek a nemtetszését kiváltva ezzel. Később szerettük volna a Seat-ot is felvenni a portfolióba, de Szórád úr megvétózta ez irányú ambíciónkat. Azonban John Kovácstól, az akkori GM vezetőjétől személyesen kaptam egy felhatalmazást, hogy keressek telephelyet és nyissak egy saját Opel kereskedést.”

Az alapítók, akik 21 éve a bábaként működtek közre az Opel Gombos születésében, és azóta is aktívan építik a céget

„A Szentendrei úton akkortájt egy építőanyag telep volt. A Gulliver játék nagykereskedés tulajdonosainak a segítségével, valamint hétszázezer forint saját tőkével belevágtam a projektbe és 1994. április 13-án, pénteken, 13 órakor megnyitottuk a kereskedést. Két korábbi kollégám és egy nyugdíjas barátom volt társam az alapításban, de a személyzet felállításához Csizmadia László segítségét kértem, aki a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola akkori rektora volt. A végzősöket összehívták és meghirdették, hogy diplomamunkát írhatnak, valamint kereskedelmi gyakorlatot szerezhetnek az induló vállalkozásnál. Tizenhét diplomázás előtti fiatal csatlakozott a céghez, akik egytől-egyig példás karriert futottak be. A lányok közül többen is a bankszférában helyezkedtek el, de volt olyan gyakornoki viszonyban álló diákunk, aki egy manapság piacvezető biztosító vezérigazgatói posztjáig vitte” - tudtam meg a cégvezetőtől.

Az első beruházás, ami a megvásárolt telek lezárását szolgálta

Gombos úr meggyőződése, hogy a kereskedelem legfontosabb eleme az ügyfélkezelés. Ennek érdekében már 1997-ben megszerezték és alkalmazták a Vauxhall autoline rendszerét, melynek része volt egy CRM modul. Ez alapján rögzítettek minden ügyféladatot (születésnap, névnap, autó és szerviz adatok) és a gyakornoki programból négy fő csak a rendszer építésével és kezelésével foglalkozott. A Vauxhall-nál használt modul annyira brit-rendszeren alapult, hogy nem is szerepelt benne a készpénzes fizetési mód. Ezt itthoni viszonyokra kellett aktualizálni, és máris egy olyan eszköz volt a cég kezében, mellyel jó esélyük volt egy jelentős piaci előny megszerzésére. Mikor jött jól ennek megléte? A válság utáni időszakban, amikor az értékesítés irdatlan nagyot zuhant és a szerviz forgalomra kellett fektetni a hangsúlyt. Gombos úr egyébként is úgy építette fel a rendszert, hogy a cég fedezeti mutatója 80 százalék felett legyen, de nem az értékesítés által, hanem a szerviz és after sales révén, ugyanis előbbi túlságosan kiszámíthatatlan, utóbbi viszont tervezhető, csak dolgozni kell vele.  A talpon maradás receptje tehát ebben rejlik! Akkor és most is az ügyfélkezelésen múlt és múlik minden, hiszen ha a jelenlegi helyzettel szembesül egy cég, csak a call center munkáját kell megerősíteni és máris lesz miből kifizetni a rezsi költségeket.

(Balról jobbra) Gombos Gábor, Juszkó Sándor és Gombos Gyula

A fővároson kívüli terjeszkedés ötletét szerencsére csírájában elvetette a menedzsment, hiszen itt is Gombos úr vezérelve dominált, miszerint inkább maradjanak kisebb, családiasabb keretek között az alkalmazottak és az ügyfelek, így nem válhat személytelenné egyetlen munkafázis sem. A Gombos-féle mottó vagy ars poetica szerint a dolgozó hibázhat, és az ügyfél panaszát pedig kezelni fogják. A Kerepesi úti szerviz gyakorlatával ellentétben, itt nem küldhetik az ügyfelet egyik ügyintézőtől a másikhoz, egészen addig, amíg meg nem unja, hogy mindig el kell mondania valakinek a problémáját és inkább feladja, elengedi a sérelmét vagy kifogását. Ugyanis a régi munkahelyen ez volt a cél, fedte fel a turpisságot a cégvezető. „Itt azonban bárki megtalál engem, vagy a fiamat” – mondta a Gombos úr, aki egyébként minden idejét a szalonban tölti.

Hm...a régi szépídők!

A gombsztorihoz érkezve, két történet kapcsolódik még a régi szép időkhöz és Gombos Gyula nevéhez. Mindkettő egy-egy reklámkampány, melynek ötletességét, hatékonyságát marketing szakemberek is elismerik és talán a mai nap is emlegetik. Talán akad még néhány olvasó, aki emlékszik a „Keresd a gombot” játékra. Opel Gombos logo-t ábrázoló gombokat rejtettek el a főváros több játszóterén, és aki a legtöbbet megtalálta, egy autót nyert. A játék célja az Opel Gombos kereskedés népszerűsítése volt. A másik játékot Szűcs Gáborral, a Kurír napilap főszerkesztőjével találták ki közösen. Tizenkét napon keresztül egy autó rendszámának egyre több részletét mutatták meg az újságban, és ha valaki megtalálta az autót a városban közlekedve, megnyerhette azt, ha személyi igazolványát a rendszámtáblájára helyezte. Gombos úr elmondása szerint annyi taxi várakozott a szalon környékén az ominózus nap közeledtével, hogy mozdulni sem lehetett a környéken. Az fenti ötleteket 1994-99 között alkalmazták különböző médiumokban, utóbbit azonban jelenleg is használja a Szabadföld.

Az Opel Gombos sikerének recepje tehát: Egy jó márka és az osztályelső ügyfélkezelés.

Ebben az időszakban történt eset volt egy Sony flottából származó Vectra Caravan eltűnése a telephelyről. A fél éves, 5-6 milliós árkategóriájú autóról egy kis utánajárást követően kiderült, hogy egymillióért visszavásárolható. Gombos úr hezitálás nélkül megszerezte a pénzt, elment a megbeszélt helyre (Kőbányai Bihari útra) és átadott valakinek egy borítékot, majd megkapta az infót, hogy pár utcával odébb várja az autó. Veszélyes volt-e a helyzet? Naná, de pánikról még csak említés szintjén sem esett szó, pedig annak ténye, hogy bűnözőkkel hozta össze a sors és pénzt kellett átadni nekik személyesen, igencsak gengszterfilmbe illő jelenetnek számít. Nem csak az eltelt idő, hanem a cikk elején említett jámborság is közrejátszhat abban, hogy a történetet a vállalkozással együtt járó esetként mesélte el Gombos úr, mintha bármikor megtörténhetett volna vele az ilyesmi. Itt azonban többről van szó. Képzeljük magunkat az ügyfél helyébe, aki leadta a szinte új autóját egy szervizművelet elvégzése érdekében. És képzeljük magunkat Gombos úr helyébe, aki széttárhatta volna a kezét, mondván, hogy tehetetlen a furmányos tolvajokkal szemben. Vagy itt is egy ritka lelkiismeretes ügyfélkezelést látunk? Gombos úr szerint, ennek a hozzáállásnak köszönheti, hogy talpon maradt a válság utáni években. A szakmabeliek ilyenkor csak némán bólogatnak, az ügyfélnek pedig fülig ér a szája, hogy vannak még emberek, akik hajlandók ilyen messzire menni a tisztességért.