A fenntarthatóság gondolata tulajdonképpen önellentmondó. Hiszen arról van szó, hogy korlátlanul megőrizhessük kényelmes, biztonságos, a szükségesnél többet nyújtó, de végső soron pazarló, forrásainkat kimerítő életstílusunkat. Hozzáértők évről-évre kimutatják, hogy melyik hónapra fogyasztunk el annyi nyersanyagot, energiát, termőerőt, amennyit egy esztendő alatt képes újra létrehozni Földanyánk. Manapság (ha jól emlékszem) augusztusra elérjük e dátumot – utána már a jövőnket éljük fel. Nyilvánvaló, hogy el kell engedni a fejletlen országok sokgyerekes családmodelljét és a fejlettek túltermelését, túlfogyasztását. Ehelyett újabb és újabb ötletekkel próbálják megmenteni technikai civilizációnkat, amely a probléma egyik gyökere.

Fotó:Bart van Overbeeke - a szerző hozzájárulásával

Remek példának látom holland egyetemisták, a Solar Team Eindhoven csapat Stella Vita (életcsillag) projektjét. Próbálom elképzelni észjárásukat. Mit szeretnénk? Kimozdulni a nagyvárosból a természetbe, vízpartra, erdő-mezőre, piknikezni, éjszakát eltölteni, élményekkel feltöltődni. De hogyan jussunk ki oda? Természetesen autóval. És ugyanilyen természetesen nem benzin- vagy dízelmotoros kocsival, mert annak kipufogógáza hozzájárul a globális felmelegedéshez, sőt mérgező összetevőket tartalmaz. Tehát elektromos hajtóműve legyen! De még az sem száz százalékig tiszta üzemű, hiszen töltőáramát részben hőerőművek fejlesztik, jelentős légszennyezéssel. Itt jön be a nagy újítás: az akkumulátorát napenergiával, szolárcellákkal feltöltő elektromos lakóautó. Nincs helyi emisszió, nesztelenül suhan, sej-haj, sose halunk ki!

A világ első napelemes lakóautója, a Stella Vita, elegendő energiát gyűjt be saját haladásához és a fedélzetén élők igényeinek kielégítéséhez, tehát zuhanyozáshoz, tévénézéshez, a laptop feltöltéséhez és kávéfőzéshez (fűtésről nem esik szó, talán nyári használatra szánják). Tehát önfenntartó kerekes ház, megemelhető teteje alatt fel lehet állni. Kihajtható, 17,5 négyzetméteres szolárcellái függetlenítik töltőállomásoktól, amelyek amúgy sem igen fordulnak elő ott, ahová kirándulnánk. Azt állítják róla, hogy verőfényes időben 730 kilométert lehet vele megtenni egy nap alatt. Hogy megismertessék, népszerűsítsék a Stella Vitát, alkotói egyhónapos európai bemutatótúrára indulnak vele, Hollandiától Spanyolország déli csücskéig. Nyilván nem véletlenül választották úti céljukat, arrafelé sok napsütésre lehet számítani.

"Hogy felgyorsítsuk az átállást a fenntarthatóságra, a lehető legtöbb európai embert szeretnénk inspirálni”, mondta a Solar Team Eindhoven vezetője, Kjell Revenberg. E ponton erősen opponálom álláspontját. Tényleg ez a high-tech csoda mutat utat vissza a természetbe, illetve a természettel harmonizáló életmódhoz?

Vele szemben bemutatom saját modellemet. Hátizsákommal troli visz a Nyugatiba, felszállok egy vonatra, amely nélkülem is elmenne, tehát egyáltalán nem terhelem az ökoszisztémát, elutazom Esztergomba, kisétálok a Duna-partra, előveszem zsákomból és felpumpálom kajakomat, aztán lejövök vele az Árpád hídig, ahonnan villamossal érkezem haza. Segít a Duna sodrása és az uralkodó északnyugati széljárás, izomerőből evezek. Van ennél kisebb környezeti lábnyomot hagyó módja a közlekedésnek? Nincs! Ehhez vegyük hozzá az óriási különbséget Gumotex Twist kajakom és a Stella Vita előállításának anyag- munka- és energiaszükséglete között!

Éjszakára nem lakóautóban szállok meg, amely elzárna a természet illataitól, hangjaitól, hangulatától, hanem a kempingágynak nagyon kényelmes, jó hőszigetelő kajakban, kifeszített ponyva alatt (szúnyogok ellen füstölő spirált gyújtok be). Nem a lakóautó villanyrezsóján főzöm teámat (hány kilométer hatótávot nullázhat le), hanem picike turista gázfőzőmön, laptopot nem viszek, telefonomat apró powerbank tölti. Éjszak ütemes ropogó hangra figyelek fel: egy hód rágcsál fát a közelemben. Hajnalban madárdal ébreszt. Mennyire más a természetbe simulva kikapcsolódni modern, túltechnizált mindennapjaimból, mintha magammal vinném a városi komfortot! Egészségesen elfáradva, felüdülve érek haza, azzal a jó érzéssel, hogy nem fogyasztottam véges erőforrásokat, nem halmoztam fel ökológiai adósságot, lábnyomom szinte nincs is, csak egy pillanat alatt eltűnő fodrozódást hagytam a Dunán.

Tudom, hogy ha lehetne is kapni (mennyibe kerülne?), egy fecskeként nem csinálna nyarat a Stella Vita, mert kevesen békélnének meg borús időben korlátozott használhatóságával, és mert józanul belátnák, hogy eddigi autójuk mellé állítva egy ilyet, nem a fenntarthatóság ügyét mozdítanák elő, hanem a luxusiparét. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy az én módszerem sem való mindenkinek, hiszen strapás, apró kényelmetlenségekkel jár, de remekül szolgálja testi-lelki egészségemet és összhangban áll az elképzelt Világszellemmel. A Gondolatjel mottójának megfelelően most sem szeretném rátukmálni nézeteimet másokra, csak arra biztatni, hogy vonják le saját következtetésüket!