Átalakulóban van a városi életmód. Visszaszorul a magánautózás, még a megváltóként beharangozott elektromos gépkocsi is, mielőtt igazán meghódíthatná az utcákat. Előtérbe kerül a közösségi közlekedés, környezetkímélő villamossal, trolival, alternatív hajtóművű autóbusszal. Kiegészítője a nulla emissziójú, testedző, pozitív életérzést adó kerékpár, de pedálozni strapás, és nem is mindig praktikus egy elég nagy, boltba, irodába be nem vihető bicikli. A lábroller alig nagyobb, nehezebb egy kézitáskánál, de a kerékpárral, például a Bubival együtt lekörözi a villanyroller – gyorsan suhan mozdulatlanul álló használójával, járdán és úttesten egyaránt. Ugyanakkor veszélyes, és zavaró, ha ész nélkül robognak vele, és szanaszét heverve hagyják. Nagyvárosi hatóságok sem kiköpni, sem lenyelni nem tudják, akárcsak megjelenésekor, a 19. században, az autót, amely előtt előírás szerint piros zászlós embernek kellett futni, mindenkit figyelmeztetve az ördög szekerére. Majd kialakul valahogy.

Közben újabb e-izék bukkannak fel, amelyeket meghökkenve néznek az emberek, nem tudva hogy féljenek tőlük, vagy örüljenek nekik. Lássuk például, mik gurulnak ki a negyvenéves tapasztalatú német kiskereskedelmi logisztikai cég, a Hermes telephelyeiről, amely egyedül Berlinben évi negyedmillió csomagot szállít ügyfelei lakására vagy átvevőpontokra, nagyrészt elektromos furgonokkal és teherkerékpárokkal. 2018-ban, más szolgáltatókkal közösen kezdett kipróbálni mikroraktárakat és e-cargo kerékpárokat, amelyek kerékpárutakon kerülik el a dugókat, és a forgalommal szemben közlekedhetnek egyirányú utcákban. Parkolási nehézségük nincs, mert járdán is megállhatnak, közvetlenül a címnél. A mikroraktárak sűrű hálózatának köszönhetően egy-egy út ritkán hosszabb két kilométernél. Elektromos pedál-rásegítésű, cserélhető konténeres, esőtől védő buboréktetővel ellátható, USB-töltős járműveiket mindenki megbámulja. Már messze vannak az egyszerű, nálunk is használatos teherbicikliktől, valahol negyed úton az autó felé.

Ugyanezen a skálán helyezkedik el a dán EVII cég TRIPL nevű háromkerekű, teljesen elektromos hajtású teherrobogója, amelyet Göttingen egyetemi negyedében bocsátott vizsgára a Hermes. Belvárosi területeken kézbesíthet küldeményeket, ahonnan kitiltották a hagyományos gépjárműveket. 40-60 kisebb csomagot és leveles zsákokat továbbítanak 750 literes rakterében. Legfőbb előnyének manőverező képessége, egy feltöltéssel kétnapi munkát lehetővé tevő száz kilométeres hatótávja és a könnyű parkolás bizonyult. Tölteni közönséges 230 voltos konnektorról lehet.

De ez mind semmi, a Starship (Csillaghajó) márkájú kézbesítőrobothoz képest! Hamburgban próbálgatták három hónapig, ez volt Németország első ilyen jellegű kézbesítő szolgáltatása. Még csak az első prototípusoknál tartanak, egyelőre nincs szó az egész házhoz szállítási üzletág országos átállításáról robotokra, sem a futárok szélnek eresztéséről, még csak adatokat gyűjtenek a tervezett tömeggyártás előtt. Akkor is érdekes tény, hogy valahol megvalósult az első autonóm, azaz emberi irányítás nélküli fuvarozó rendszer. A robot fő előnye az emberi lényekkel szemben, hogy heti hét napon, napi 24 órában dolgozhat. Ha például valaki éjjel fél háromkor akarja visszaküldeni megvásárolt áruját, amellyel nem elégedett, egyszerűen rendel egy robotot, és küldeménye fél órán belül útnak indul. Mivel nincs zárva tartási idő, rugalmasabban lehet kiszolgálni az ügyfeleket. Ez teljesen átalakíthat szokásokat. A közönség, többek között negyedmillió járókelő, akikkel találkoztak, pozitívan fogadták az utcán szaladó hatkerekű ládikókat, amelyek mesterséges intelligenciával önállóan közlekednek, kerülnek ki akadályokat. A robotok nagyjából hatszáz küldetést teljesítettek, 3500 kilométert téve meg a városban. A megrendelő okostelefonos applikációval kapott kóddal nyithatja ki a fedelüket. Mindenki nagy mókának tartja, ha felkeresi egy Starship.

Még van mit fejleszteni az akkumulátoron, a felhasználói interfészen és a rendszer flexibilitásán, például az éjjel-nappali munkában. Határoló tényező a kellően gyors mobilinternet, például Észtországban, a Starship szülőhelyén. Az igazi akadály mégis a szabályozási környezet. Robotok egyelőre nem mindenütt használhatók kísérő nélkül, noha teljesen alkalmasak autonóm közlekedésre. Az egyik elvárás a kísérőtől információk nyújtása lenne, például járókelők felé, akik naponta tucatnyi kérdést tesznek fel. Tehát, mintha visszatért volna az igény az automobil előtt szaladó piros zászlós emberre. Hiába robot a robot, ha jelentős mennyiségű emberi hozzájárulást kíván a használata, veszélyeztetve a kifizetődést, amelynek feltétele a rendszer tökéletes integrálása a logisztikai folyamatokba.

A Hermes távlati célja 2025-re teljesen emissziómentessé tenni valamennyi nagyobb német város központjának szállításait. Ehhez új szokásokat kell felvenniük az ott lakóknak, meg kell szokniuk bizarr járművek mozgását utcáikon, és jórészt el kell engedniük a településen belüli magánautózgatást. Ki hitte volna, akár csak tíz évvel ezelőtt, hogy bizarr eszközök veszik át a gépkocsi uralmát, amelyek nem mondhatók gépkocsinak, talán inkább gépfutárnak.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!